Hogy épp szeptemberben támasztjuk fel a régóta szendergő Udvarbolond blogot, amikor pedig már közeledik a tél, annak S.Á. az oka. Küldött ugyanis egy csomó képet az Urbanistának, amelyek azonban sokkal inkább passzolnak ide, a kistesóra. Íme a fotók és a hozzájuk fűzött levél:
Kedves Urbanista!
Sokszor látom, hogy eldugott, vagy kevéssé ismert szép kis városi zugokról is beszámoltok. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy be kellene küldenem egy budai belső kertet, mely nem túlzóan nevezhető varázskertnek. Barátaim laknak az egyik házban, melynek ablakai a kertre néznek, és büszkén invitáltak le beköltözésükkor az akkor éppen virágba boruló kertbe. Varázskertnek, titkok kertjének nevezték, és eleinte nem értettem, hogy mit akarnak megmutatni egy kerten, nem lehet az olyan érdekes. Ám mikor lementünk, megértettem a dolgot. Valóban elvarázsolt helyre jutunk a Maros utcai, nem túl elegáns, 60-as évekbeli kockából. Körben hatalmas falak (más épületek) határolják, melyeket jórészt benőtt a borostyán. Kisebb nagyobb bokrok, és nagy fák is tarkítják, kavicsos ösvény vezet rajta végig, és még dézsás pálmákkal is találkozunk. Vadregényesnek tűnik, de láthatóan szépen gondozott.Küldök róla pár képet is, melyek bár szépek, nem adják vissza azt a romantikus, múltba révedős hangulatot, amit ottjártamkor tapasztaltam, Sajnos a hatalmas virágzatú növények már elvirágoztak, pedig akkor nyújtott csak igazán pompás látványt a kert!
Remélem, tetszik majd a kis eldugott kert, és remélem, sokáig megmarad majd, hogy másoknak is ilyen örömet okozzon, amikor kilép a hűvösre a tikkasztó meleg betonútról.
Üdv,
S.Á.