Nem csupán Milánó belvárosában, de egy picit odébb, a nagyon érdekes Naviglio Grande mentén is találtunk csodás zöld helyeket. Ezekben a buja belső kertekben a belvárosi, elegáns udvaroktól eltérően inkább falusias hangulat fogadott. Mivel erre a környékre leginkább a bohém, művész negyed jelző illik, talán nem meglepő, hogy az itteni udvarok a kimért, rideg szépség helyett inkább otthonosságot árasztanak magukból.

Na, de mit keres csatorna Milánó kellős közepén? Kevesen tudják, de a város területét számos hajózható csatorna szeli át, melyeket a 12–16. században építettek, hogy különböző folyókkal kössék össze. Ezeken a csatornákon szállították például a fantasztikus milánói dóm építéséhez szükséges márványt. A legtöbbet a 19. században befedték vagy feltöltötték, hiszen a vasúti szállítás sokkal hatékonyabb volt. A posztban szereplő Naviglio Grandét 1179-ben kezdték el építeni, és ez volt a város első csatornája. Nagy részét a harmincas években temették be, ma már csak sétahajók járnak rajta. Vize nagyon tiszta (legalábbis annak tűnt…) és igen sekély. Partját bizonyos időszakokban csak a gyalogosok használhatják, ezért  sétálóutcának sem utolsó.

forrás: Wikipédia