Udvarbolond

Hogy épp szeptemberben támasztjuk fel a régóta szendergő Udvarbolond blogot, amikor pedig már közeledik a tél, annak S.Á. az oka. Küldött ugyanis egy csomó képet az Urbanistának, amelyek azonban sokkal inkább passzolnak ide, a kistesóra. Íme a fotók és a hozzájuk fűzött levél:

Lehet-e belsőbb kert egy olyan kertnél, amelyik egy lakásban van? Ebben a vízivárosi lakásban olyan burjánzó a növényzet, hogy az ablakon buggyan ki - be se lehet csukni azt. Persze nem csak ezért van helye az Udvarbolondon: a Várhegyre kapaszkodó udvarát is igen szépen alakították ki.

A ház történetéről, s arról, hogy hova lett egykori gyönyörű kapuja, az Urbanistán olvashattok.

Egyszer már volt szó az ELTE PPK egyik épületéről, tudjátok, ami Radnóti Miklós diákéveinek színhelye volt anno. No, a mostani udvarunknak a másik, Kazinczy utcai objektumhoz van némi köze.

Körülbelül egy hónapja, amikor még szép idő volt, és a szmogos hideg rideg táj helyett mesebeli napsütötte udvarokra lehetett beszökdösni, megnéztük magunknak a Frankel Leó utcát, mert korábban már kaptunk onnan egy remek posztot. Annyi elmondható, hogy tényleg bájos a környék, az általunk lelt udvar pedig cukiság a köbön: voltak itt padon csücsülő könyvek, befuttatott falak, égig érő fenyőfa, és még kiskocsin tanyázó növények közül mosolygó mini madárijesztő is. 

A Horizontosok rendszeresen látják el témával az Urbanistát, de most az Udvarbolondnak is küldtek anyagot. Mégpedig egy remek és egyedi épület belső udvarát a Szentkirályi utcából. Át is adjuk a szót Zolinak:

Már lassan itt a tél, gondolataink inkább járnak a síelés, mint a virágos udvarok körül. De hát azért van a befőtt, hogy akkor is ehessünk gyümölcsöt, ha már nem terem. Íme egy kertbefőtt, amit még szikrázó szeptemberben tettünk el nektek.

Persze csak képletesen értendő mindez, hisz a gyönyörű tiszafa minden porcikája mérgező, kivéve épp piros bogyójának húsát. Még szerencse, mert az a legszebb!

Nem csupán Milánó belvárosában, de egy picit odébb, a nagyon érdekes Naviglio Grande mentén is találtunk csodás zöld helyeket. Ezekben a buja belső kertekben a belvárosi, elegáns udvaroktól eltérően inkább falusias hangulat fogadott. Mivel erre a környékre leginkább a bohém, művész negyed jelző illik, talán nem meglepő, hogy az itteni udvarok a kimért, rideg szépség helyett inkább otthonosságot árasztanak magukból.

Nem gondoltuk volna, hogy a divat mellett a cuki belső kertek fővárosa is Milánó lenne, pedig így van. Az olasz nagyvárosról ugyan az hírlik, hogy szürke, de sokkal inkább zöld, nagyon-nagyon zöld. A belvárosban járva gyakorlatilag minden kapualjban találtunk valami bámulnivalót, és csak egészen ritkán zavartak ki, akkor is csak azért, mert egy világhírű divatcég belső kertjébe kavarodtunk be. Válogatás a gyönyörűségek tárházából a hajtás után.

Az Izabella utca 46. udvarára egy kedves portás nénin át vezet az út: nem kell mást tenni, mint kellőképpen egyetemistának tűnni (avagy eleve annak lenni) és már nyílik is az ajtó. Ugyanis az épület jelenleg az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának ad otthont, de az emléktábla tanúsága szerint Radnóti Miklós is itt töltötte diákéveit anno. A felújított belső udvar most ősszel nyitotta meg kapuit, így a fáktól és a klasszul befutott faltól eltekintve a növényzet még nem igazán mondható bujának, de már így is elég kellemes kis hely ez.

Már első udvarbolondozásaink egyikén kiszúrtuk magunknak ezt a kétemeletes házat a Dob és az Akácfa utca sarkán az udvarból kikandikáló fák miatt. Akkor nem, de most végre sikerült bejutnunk a Dob utca 50. felől. A ház maga elég lepusztult, 2007-ben egy harmadik szintet akartak rá felhúzni, a készülődés el is kezdődött, aztán végül nem lett belőle semmi, a ház meg maradt úgy, ahogy akkor volt. Ettől függetlenül a belső udvar nagyon kellemes, igaz, nem a legrendezettebb, de így is jó hogy egyáltalán van. A hely cukiság faktorát pedig erősen megdobta az itt tanyázó macskacsalád, akármerre néztünk egy-egy fekete kiscica bukkant elő az aljnövényzetből.

A Király utcán sétálgatva kíváncsian kukkantottunk be a 9. szám alatti nagy barna kapu apró nyílásán. Szépen rendben tartott udvart láttunk bent zöld pázsittal és fákkal, illetve asztalokat székekkel és napernyőkkel, így az volt a gyanúnk, hogy valamilyen vendéglátóipari egység működik bent. És tényleg: az egy kapuval odébb működő dizájn bolt kávézóját – ahol még nagyon trendi macaront is ehetünk – rejti az udvar. A tavaly kétszáz éves házat (amiben a lakások mellett egy nyelviskola és a már említett bolt üzemel) és udvarát a falon található tábla tanúsága szerint 2000 óta csinosítgatják új tulajdonosai – jelentjük nagy sikerrel!

Na akkor ahogy ígértük, visszatérünk az udvarbolondok aranybányájába, az Ilka utcába. A 18-as ház terméskőfalba vágott kapualja klassz boltíves várkapura emlékeztet, amit egy kevésbé romantikus, szürke járműjavító műhely ajtóval zártak le. Viszont ami mögötte van, az csudaszép! Mályvák, rózsák, cserepes virágok, fák és bokrok gondozott, mégis szertelen kavalkádja.

Az Ilka utcáról már többször írtunk és míg írni is fogunk. Különösen kedves hely ez az udvarbolondoknak (melyet manyuska ajánlott figyelmünkbe - ezúton is köszi!). Elindul a Városligettől mint nagy villás, kertes társasházas utca, aztán a Thökölytől zárt házfalak közt fut tovább, hogy a régi Pest külvárosi hangulatával érjen véget, ahol egykor műhelyek értek kiskocsmákat. Minket persze a középső szakasz érdekel a legjobban, ahol a százéves és újépítésű házak egyformán kerteket rejtenek, oly jól, hogy aki nem tudja, nem is sejti mi lehet a kapuk mögött. Az Ilka-udvar nem a legszebb ezek közül, de a fura szinteltolások és a teraszos ágyásai miatt mégis érdekes színfoltja az utca kertsorának.

Nem, nem belső udvar, de azért terasznál több. Igaz a különös szoborcsoportot formázó virágtartó nélkül nem lelkesednénk érte ennyire. Így viszont olyan hangulata van a romosodó épületnek, mintha a Dzsungel könyvéből elevenedett volna meg a majmok vára ez egykori templom romjain. Vagy csak az utca túloldaláról fényképező maláj (?) turisták miatt jutott az eszünkbe? Bárhogy is, remek hangulatú minikert egy szebb napokat látott, de pompás épület oldalában.

Csöpp udvar, kertnek nem is mondhatnánk a négy körívnyi virágágyást. Ám aki bekukucskál a Szondi utca 22. kapuján egyből kedvet érez rá, hogy besétáljon. Nem csak az oroszlános kút hangulatos, de maga az épület is. Az öntöttvas virágmotívumok közt még a műanyag virágmotívumok is megbocsáthatók.

Ilyen szépen gondozott parkolót is régen láttunk már! – volt az első gondolatunk az Ilka utca 29. udvarára bejutva. A kívülről csodaszép, belülről átlagos homlokzatú ház kifejezetten csúnya kapuja egy nagyméretű és igencsak kellemes kertbe vezet. A virágoktól kezdve az örökzöldeken át, a tűzfalra kapaszkodó fákig nagyon bejött nekünk ez az udvar. De legfőképp az, hogy annak ellenére, hogy funkcióját tekintve ez egy kocsibeálló, úgy tűnik az itt lakóknak fontos az ápolt kert is, ami nem csak egy hely a ház mögött, ahová leparkolnak és rohannak is be a lakásukba.

Hosszan elnyúló, parasztháznak is beillő épület, az udvar közepén szerelőműhely, fák közé kifeszített szárítókötél (rajta egyetlen kimosott ruha – szerintem vártak minket és a hangulatot fokozandó dobták oda), vadszőlővel befutott lépcső és rengeteg növény fogadott az Ilka utca 12. alatt. Az egész napos városban mászkálás után jó volt szusszanni egyet ebben a falusias idillben, bár azért egyik szemünket végig az ajtókon tartottuk, hátha tényleg kijön egy parasztasszony sodrófával, és kikergeti udvarából a bután bámészkodó városi turistákat.

Ugyan eddig csak budapesti, belvárosi belső kertekre specializálódtunk, ez nem jelenti azt, hogy más városokban, országokban járva ne akarna állandóan előtörni belőlünk az udvarbolond. Így volt ez a minap is, mikor Pozsony óvárosának szélén (a Kapucínska és a Klariská sarkán) egy ház kapuján bekukkantva először egy cuki falovat, jópofa festett falat, végezetül ezt a klasszul befuttatott függőfolyosót és kellemes kertecskét találtam, gondoltam megosztom veletek is. Sajnos nem voltam jó turista, és csak pár fotót készítettem, de talán így is átjön valami ennek a jó kis helynek a hangulatából.

Az utcáról bekukucskálva nagyon hívogatónak tűnt (lásd a képet a bejáratról alant), így nagy reményeket fűztünk a Csengery utca 71. udvarához, de csalódnunk kellett. Beljebb lépve a szokásos némi növény-pár fa-valamicske borostyán kombó fogadott, de a virágos ablakok, a ház szépsége és az egész összhatása mégis meggyőzött arról, hogy bőven helye van ennek az udvarnak is itt az Udvarbolondon.

Udvarbolondok lévén nyaranta (amikor az idő is úgy akarja) előszeretettel látogatunk olyan vendéglátóipari egységeket, amik szép belső udvarral vagy legalább virágos terasszal rendelkeznek. Ha pedig a nevükben is benne van az udvar szó - mint például a Darshan Udvaréban – mindenképp ott a helyünk. Ugyan a Krúdy Gyula utca 7. udvarába belépve nem mondanánk, hogy a növények dominálnak, a tetőterasz viszont annál virágosabb!

Tudtok még ilyen szép teraszos, kiülős helyeket? Írjátok meg nekünk!

Volt már a blogon feketerigó és aranyhal, most pedig egyel följebb lépünk a táplálékláncon. Ebben a Radnóti utcai udvarban (33.) ugyanis egy cirmos macskával találkoztunk, aki tudvalevőleg a belvárosi kertek csúcsragadozója. Rajta kívül nem csak az ívesen hullámzó függőfolyosó volt érdekes, hanem az a kocka alakú mászóka, amilyet előtte még sehol sem láttunk - de az biztos, hogy nem EU-kompatibilis. Persze attól még biztosan remekül lehet mászókázni rajta. A kertet meglepő módon velünk egy időben valaki más is fotózta. Ingatlanos volt-e vagy egy EU-ellenőr? Esetleg egy másik udvarbolond?

A Katona József utca 22. udvarát csak a lépcsőház ablakán kilógva tudtuk nektek lefotózni, így fergetegesen változatos képekkel nem tudunk szolgálni. Szépséges kék hortenziákkal, vörös rózsákkal és zöld bokrokkal borított aljnövényzettel, illetve magasra nyúló, futónövényekkel benőtt fákkal viszont igen – kész esőerdő-hangulat Újlipóciában.

Óbuda leghangulatosabb részén, a Fő térnél található a főváros jelenleg egyik legjobb kültéri szórakozóhelye, a Kobuci kert. A műintézmény egészen pontosan a Fő tér 1. szám alatt, a Zichy kastély belső udvarában lelhető fel, fűvel-fákkal borított kellemes kis udvar lévén pedig úgy döntöttünk, fényképezővel felszerelkezve is felkeressük. A kissé romos kastélyba belépve először egy üres udvarban találjuk magunkat, ennek jobb sarkából nyílik a szórakozóhely, ahol a kolbászos bucit (innen a hely neve) nagyfröccsel öblíthetjük, miközben jobbnál jobb zenekarok koncertjeibe hallgatunk bele. (Július 16-án például dát is elcsíphetitek a Csibor frontembereként dalolva, egyéb vicces produkciókkal elegyest.)

A Bródy Sándor utca 6-ot a helyi postásnéni tanácsára kerestük fel – azt mondta, ilyen szépet még biztos nem láttunk, mindenképp nézzük meg. Ha burjánzó kertet nem is, de egy csodálatosan szép lépcsőházat találtunk itt.

Növények ugyan csak cserépben laknak ezen a gyönyörű udvaron, de a szép épület és az egész békebeli hangulata miatt érdemesnek tartjuk arra, hogy megmutassuk nektek ezt is.