Udvarbolond

A Kálvin tér felől a Ráday utcán elindulva az első, jobbra eső háztömb rejti ezt a szépen ápolt udvart. A tömbben működő kávézók többségének csak a személyzet számára fenntartott ajtaja nyílik befelé, de az egyik étteremnek vannak asztalai is bent. Az egyik kávézó közlékenynek nem mondható, ellenben igen morcos pincérétől megtudtuk, hogy a kert a Kálvin téri református templomhoz tartozik, így ha nem a fent említett étterem vendégei vagyunk, nem nagyon szabad bejönni ide. Mi azért beszöktünk, és lőttünk pár képet nektek.

Ha csak fényképen láttuk volna, a Budapesti Építész Kamara székhelyének kertjéről simán elhinnénk, hogy egy párizsi kávézóról van szó. Pedig ez az udvar Ötpacsirta utca 2. alatt található, de kellemes hangulatával, szobraival, borostyánnal befutott falaival, napernyőivel és asztalkáival gondolatban mégis a francia fővárosba repít. Érdemes meglátogatni, a kapu bárki előtt nyitva áll.  

A Lónyay utca 26. legendásan virágos udvar, többen is ajánlottátok nekünk. Szilvia a Facebookon így írt róla: „A Lónyay utcában (IX ker.), a Czuczor utcával szemben, vagy egy nagy, zöld kapu (házszám nincs kiírva). Ott szép, zöld a belső kert és általában nyitva a kapu. :)”, WerePet szerint pedig kellemes átmenetet képez a titkos Akácfa utcai rom-udvar, és a Dob utcai csodaudvar között. Szerintünk kicsit erős párhuzamot vonni, mindenesetre romosnak tényleg romos, és virágosnak is virágos a Lónyay 26 dupla udvara – főként az első része. Sőt, a ház egy valódi kincset is rejt: ha a kaputól jobbra felmászunk a hívogatónak nem mondható lépcsőházban, egy Lotz Károly freskó maradványát is megcsodálhatjuk, a kapu pedig tényleg mindig nyitva áll.

Az újlipótvárosi Phoenix-ház (mely a másik irányból nézve rejtélyes módon Turul-ház) jókora épület. Egy egész háztömböt tesz ki, Bächer Iván pedig egy teljes cikket szánt neki egyszer a Népszabadságban. Azt írja "ez egy jó ház", pedig inkább Klapanciusznak van igaza, hogy kívülről nézve ormótlan ingatlanfejlesztés a húszas évek végéről, amely ötvözi a giccset a birodalmak sivárságával és elnagyoltságával. De egyrészt a giccsért is tudunk lelkesedni, másrészt tagadhatatlan: a belső udvara tele van szerethető részletekkel. A kertje pedig... Nos ahogy Bächer írja:

A Pozsonyi út az egyik legkedvesebb kisboltos utca Budapesten (nem is értem miért hívják útnak), az egyik legkedvesebb kisboltja pedig a Keserédes csokoládéműhely. Mostanáig csak miattuk, s a finom csokoládék miatt jártunk a kilences szám alá, nem is sejtve, hogy a bolt mellett egy gyönyörű lépcsőház, azon túl pedig egy hatalmas kert van. Óriási lombokkal, szamócával, cseresznyefával meggyfával (kösz Ilona!), játszóterecskével. A nagy belső udvart ugyan kerítések szabdalják fel, de így is pompás látványt nyújt.

A Szent István körút 19. nem csak arra szép példa, hogy még a Nagykörúton is lehet virágba borult udvart találni. Arra is, hogy nem kell a szomszédokkal vesződni, ha nem akarják termőföldre cserélni a díszburkolatot és ágálnak a tervezett mamutfenyőcsoport ellen. Követendő példa mindazoknak, akik tartanak a cserepes, dézsás növényektől. Az udvaron ráadásul egy kis üzlet működik, szóval bárki megcsodálhatja.

Rigót már fotóztunk udvarbolondozásaink során, de azt nem gondoltuk volna, hogy a következő állat hal lesz. Pedig ilyen klassz, aranyhalakban gazdag, csobogós, kis hidas tavacskák vannak a Naphegy tövében fekvő Zsolt udvarban. A társasházak, irodák által közrezárt háztömb belseje olyasmi, mint a ferencvárosi park piciben. Igaz itt kevesebb a régi épület, de azért maradt, szerencsére egy jókora fával együtt. Így aztán megvan az igazi parkhangulat itt is.

A Sas utca 7. nem különösebben nevezetes hely, de itt működik a McKenzie Intézet, ahol dá rakkenrollban megfáradt gerincét szokták helyreegyengetni, vagyis egyértelmű volt: ha már erre járunk, lefényképezzük. Bár a leggyönyörűbb nem a kert, hanem a Poirot-filmekbe kívánkozó lépcsőháza, azért az óriási vadszőlővel befutott tűzfal is hangulatos, főleg hogy melléje biggyesztettek egy színes napernyőt, mint valami koktélnak. Ja és az a különös gerincalakú foltsor nem a fényképezőgép hibája, sőt nem is a McKenzie Intézet fényreklámja – ilyen furán verik vissza a napsugarakat a lépcsőház ablakai.

„Na, ez tuti nem Budapesten van!” – szólt barátaink egybehangzó véleménye, amikor megmutattuk nekik erről az óriási belső kertről készült képeinket. Pedig bizony Pesten van ez a csodás udvarrendszer, ráadásul a IX. kerület egyik legforgalmasabb részénél – a Ferenc körúttól pár lépésnyire, a Tompa-Angyal-Liliom-Mester utca által határolt területen. Elhelyezkedése ellenére mégis nyugalom és madárcsicsergés fogadott ezen a gyönyörűen karbantartott udvaron, szinte mi sem hittük el, hogy a fővárosban, ráadásul az Üllői úttól nem messze, tényleg van ilyen. Aki tud eladó lakást ebben a háztömbben szóljon, és már költözünk is.

Iván ajánlotta a figyelmünkbe a Frankel Leó utca 70-et, amely a képek alapján átmenetet képez egy erdei tisztás és egy virágkertészet között. De mindenképpen mesebeli! Készített egy csomó képet és még leírást küldött hozzá. Íme:

Érdekes, hogy a kerteket figyelve Budapest mennyire más arcát mutatja. Különösen igaz azokra a helyekre, ahol ezerszer megfordulunk, de eddig egyszer sem néztünk körül igazán. Gyakran járunk például a Kiskörút környékén, ennek ellenére sosem tűnt fel, hogy mekkora kertet fognak közre az Astoria - Károly körút - Dohány utca házai. Pedig a nagy zöld udvar jól látszik az utcáról is – már ha odafigyel erre az ember. Nekünk a Haverok Caféból sikerült közelebbről szemügyre venni, az ablakból kilógva még pár fotót is tudtunk lőni. Kellemes belső kert ez, bár ráférne a gondozás, no meg hogy ne szögesdróttal legyenek elválasztva az egyes házakhoz tartozó részek…

Az előző posztban említett leányzó nem csak a gyógynövényes kiskertet ajánlotta figyelmünkbe, hanem egy kellemes oázisról is beszélt nekünk, valahol a Rákóczi út és a Dohány utca között. A Rákóczi 34-be való könnyű bejutáson felbuzdulva, már rutinosan nyitottunk be (találomra) a Rákóczi út 8/b-be – és láss csodát: a kapu nyitva volt. Kertet viszont nem találtunk, csak egy szokásos, teljesen kopár, betonozott udvart. Már fordultunk volna ki az épületből, amikor észrevettük a „titkos” átjárót, egy kis folyosót, ami a következő, Rákóczi 8/a - Dohány 5/a közös udvarára vezetett. Már maga az épület is megért volna egy fotózást, a kellemes kis kertecske – aminek az aljnövényzetében még egy feketerigó is ugrándozott – pedig egyből belopta magát a szívünkbe.

EsteeSatmary nevű kommentelőnk tanácsára nyakunkba vettük a Rákóczi utat. Azt írta, hogy „A Rákóczi 38-tól jó pár gyönyörűséges udvar van, vad is, gondozott is”, így gondoltuk, a fenti cím meglátogatásával vágunk neki az útnak. Lelkesedésünk egészen a kapuig tartott, ahol egy épp kifelé igyekvő lánytól megtudhattuk, hogy az ottani udvar minden, csak nem zöld vagy érdekes. Viszont ajánlott két titkos kertet a közelben: az egyik szinte a szomszédban, a Rákóczi út 34. alatt bújt meg. A ház udvarában lévő gyerekruha bolt miatt a bejutás ide volt a legegyszerűbb az eddigi kertek közül.

Az Akácfa utca egyik titokzatos vaskapuja igazi belvárosi dzsungelt rejt. Nagy zöld lombok adnak árnyékot a belső udvaron, a tetőből ecetfa csemeték nőnek. Ez utóbbiak megtekintéséhez halált megvető bátorsággal másztunk fel a romos épületben, de megérte! Ez az udvar ugyan nagyon messze áll például a Dob 33. gondozott kertjének szépségétől, de szerintünk a rom-romantika is lehet klassz. Képek alant.

Mindig is szerettük az olyan magazinokat, amelyeknek már az első számában is voltak olvasói levelek. Na jó mi már túl vagyunk egy udvaron, szóval Csilla barátnőnk levelét a legártatlanabb képpel állíthatjuk be olvasóinak. Annál is inkább, mert igen érdekes:

Rejtett szépségnek rejtett ez is, de messze földön híres. Na jó, legalábbis az Akácfa utcában mindenképp - a Fogasházban ugyanis egyből ezt ajánlották, amint megtudták, mi járatban vagyunk. Már a gyönyörű kapun bekukucskálva is nagyon klassz, de nekünk szerencsénk volt: egy szimpatikus lakó épp akkor indult valahova és azzal a feltétellel, hogy "nem törünk be egyik lakásba sem" beengedett bennünket. Nehezünkre esett, de megálltuk. Képek alant:

Új blogba vágott a Budapest Butik csapata: elhatároztuk, hogy feltérképezzük, bejárjuk, megörökítjük és bemutatjuk nektek azokat a rejtett kerteket, amelyeket valószínűleg kevesen ismertek. Nem csak azért mert épp egy-két kerülettel odébb vannak, hanem mert talán eszébe sem jut az arra járóknak, hogy mi rejtőzik a kapuk mögött.

A tervet már dédelgetjük egy ideje, de természetesen hóban-fagyban fogant és meg kellett várni, míg legalább a legkorábban kelő fák lombba borulnak. Nos az első körutunkon túl vagyunk: április vége felé már volt mit fotózni - hamarosan jönnek a posztok!